Az úticél
Miért éppen Vietnam és Kambodzsa? A válasz egyszerű, Angkort látni kell :) Ki tudja, hogy meddig lesz ennyire nyitott és elérhető, köszönhetően a turistahadak pusztításának, aminek mi is részei leszünk. Persze még egy ideig biztos, hiszen egy ennyire szegény és fejlődő ország nem engedheti meg magának, hogy elzárja vagy korlátozza ezt a pénzcsapot, de azért remélhetőleg sikerül majd ésszerű keretek és ellenőrzés közé terelni azt a két millió turistát, aki évente meglátogatja a világörökségnek ezt az részét. Kambodzsa mellett szerettünk volna egy másik ázsiai országot is látni, leginkább Burma vonzott volna minket, de jelenleg oda egyénileg kicsit nehézkes és ebből adódóan viszonylag drága utazni és mivel nincs is közös határ ezért a thaiföldi tranzit költségei is megdobták volna a keretet. A határországok, Thaiföld, Laosz és Vietnam közül az utóbbi tűnt a legizgalmasabbnak. Ez azért is szerencsés választásnak bizonyult, mert a világ más részein szétszóródó és gyors ütemben növekvő vietnami közösségnek hála egész sok légitársaság repül elérhető árakon oda, például meglepő módon a lengyel LOT, ugyanis Lengyelországban akkorára duzzadt a vietnami kisebbség, hogy megéri nekik egy közvetlen Hanoi-Varsó járatot fenntartani. De emellett az Aerosvit, a Qatar Airways, a KLM, a Turkish Airlines, az Air France és a Lufthansa is üzemeltet járatokat, általában Saigon úticéllal.
Az útitervünk a következő:
A blog
Na igen, hát ez egy nehéz kérdésnek bizonyult és amíg el nem utazunk nem is fog kiderülni, hogy nem-e ez lesz-e az utolsó normális poszt ezen a blogon. Miért jó egy utazásról blogot írni? Az már régóta motoszkált bennem, hogy legalább jegyzetszerűen jó lenne néha dokumentálni egy-egy nagyobb utazást, pusztán azért mert rettentően lehangoló tud lenni amikor évek múlva nézzük a képeket és csak találgatjuk, hogy mi hol és milyen sorrendben történt és agyunk galádul tolja az arcunkba feledékenységünk újabb bizonyítékát.
Ugyanakkor az sem véletlen, hogy erre az elmúlt évek során soha nem tudtam rávenni magam, talán egyszerűen azért mert annyira jó kötelezettségektől mentesen csak lenni valahol, hogy az ember nem akar magára vállalni - ráadásul önként - egy ilyen feladatot. Edit barátnőm azt mondta, hogy ők egyáltalán nem érezték tehernek, hogy kínai útjukról időről-időre bejelentkezzenek, illetve hogy ez nem vont le semmit számukra az út értékéből. Meglátjuk. A blogolás mellett még egy olyan - kényelmi - érv is szól, hogy valamiféle visszacsatolást úgyis illik küldeni az itthon aggódó család és baráthalmoknak, így az emailek helyett végülis ezt is letudhatjuk egy körben. És még talán örülnek is neki. Szóval végül lesz blog, azzal a kiskapuval, hogy fényképeket igyekszünk majd pár naponta felrakni, hogy élünk és épp merre járunk, ha pedig lesz erőnk akkor próbálunk majd némi kommentárt is fűzni hozzájuk. Addig azoknak, akik nem ismerik - ha vannak egyáltalán olyanok - itt az általunk ismert legjobb útiblog, ami mindenkinek kedvet csinál egy kis ázsiai kalandozáshoz.
A blog címét Lem könyve adta, amiben Iljon Tichy, a világűr csavargója kolbászol fel-alá.
Ugyanakkor az sem véletlen, hogy erre az elmúlt évek során soha nem tudtam rávenni magam, talán egyszerűen azért mert annyira jó kötelezettségektől mentesen csak lenni valahol, hogy az ember nem akar magára vállalni - ráadásul önként - egy ilyen feladatot. Edit barátnőm azt mondta, hogy ők egyáltalán nem érezték tehernek, hogy kínai útjukról időről-időre bejelentkezzenek, illetve hogy ez nem vont le semmit számukra az út értékéből. Meglátjuk. A blogolás mellett még egy olyan - kényelmi - érv is szól, hogy valamiféle visszacsatolást úgyis illik küldeni az itthon aggódó család és baráthalmoknak, így az emailek helyett végülis ezt is letudhatjuk egy körben. És még talán örülnek is neki. Szóval végül lesz blog, azzal a kiskapuval, hogy fényképeket igyekszünk majd pár naponta felrakni, hogy élünk és épp merre járunk, ha pedig lesz erőnk akkor próbálunk majd némi kommentárt is fűzni hozzájuk. Addig azoknak, akik nem ismerik - ha vannak egyáltalán olyanok - itt az általunk ismert legjobb útiblog, ami mindenkinek kedvet csinál egy kis ázsiai kalandozáshoz.
A blog címét Lem könyve adta, amiben Iljon Tichy, a világűr csavargója kolbászol fel-alá.
Egészség
Hát igen, ha van valami amitől tartunk - főleg én - odakint, azok az egészségügyi kérdések. Elég a Lonely Planet bevezetőjét elolvasni Kambodzsáról, hogy az ember nyugtalankodni kezdjen. Az alapkoncepciónk az volt, hogy minden amit itthonról ki tudunk védeni azt védjük ki, szóval néhány hét alatt négy oltással, egy lázzal (tetanusz) és két karfájással lettünk gazdagabbak, de így az immunrendszerük maximálisra pörgetve várja az új kihívásokat. Mivel a kellemetlenebb betegségek terjesztéséért a trópusokon a szúnyogok felelősek, így őket próbáljuk majd változatos módszerekkel távoltartani. Mint ahogy azt már írtam ezt a kérdést eléggé túlparáztam, így a felszerelésünk része lett egy ágy fölé akasztható, szúnyogriasztóval impregnált szúnyogháló, két, rovarriasztóval impregnált szett, valamint egy 40 és egy 50 deet tartalmú spray.
Ezenkivül viszünk minden olyan alapvető gyógyszert és fertőtlenítő eszközt amire szükségünk lehet, hosszú a lista szóval aki kiváncsi annak szívesen elküldöm, bízom benne, hogy nem lesz rájuk szükség. Utolsó biztosítékképp pedig olyan biztosítást (Explorer) kötöttünk a Worldnomads-nal, ami gyakorlatilag mindent fedez - még ha készpénzt lopnak el tőlünk azt is, hiába még kevés magyar ügyfelük lehetett - és még olcsóbb is, mint egy hasonló biztosítás itthon. Ami fontos, hogy ha bármi nagyobb bajunk lenne, akkor a biztosító előre fizeti a kórháznak, hogy valami fejlettebb országba juttassanak minket.
De ezek a lépések alapvetően egy célt szolgálnak, hogy ha már egy ilyen utazásra indulunk akkor azt nyugodtan tudjuk élvezni, szóval nem lesz semmi baj, kb. hat millió turista utazik ezekbe az országokba évente és elenyésző részük szenved el egy gyomorrontásnál komolyabb megrázkódtatásokat.
De ezek a lépések alapvetően egy célt szolgálnak, hogy ha már egy ilyen utazásra indulunk akkor azt nyugodtan tudjuk élvezni, szóval nem lesz semmi baj, kb. hat millió turista utazik ezekbe az országokba évente és elenyésző részük szenved el egy gyomorrontásnál komolyabb megrázkódtatásokat.
Hát ennyi egyelőre, elindulunk, vigyázzatok magatokra itthon!!
