Kisebb gikszerek mindig akadnak
egy utazás folyamán, pl. elhagyott töltők (nekem már két telefon és egy
fogkefetöltőt sikerült így elveszejtenem), lehúzó taxisofőr, lekésett buszok, persze
vannak nagyobbak is, és vannak olyanok amikor szinte rémálomszerűvé válik a
dolog. Igazából annyiban nem meglepő, hogy így ha utólag belegondolok minden
nagy utunkon volt valami parás helyzet, Mexikóban a skorpiócsípés, Kambodzsában
a homoki legyek, a francia körúton a le-lerobbanó autó…de azért ennél a
mostaninál intenzívebb két órás stresszt már rég éltem át. Szépen kimentünk
időben a reptérre, leadtuk a csomagokat, átmentünk a kapun ahol a boarding
kártyákat ellenőrzik, aztán a biztonsági ellenőrzésen…és mire az véget ért már
se az útlevelem, se a boarding passom nem volt sehol. kb. 20 méter alatt
sikerült elvesztenem gyakorlatilag az egyetlen dolgot amitől az egész út
gallyra mehet. Ahogy levettem a cuccaimat a szalagról feltűnt, hogy nincsenek
meg de akkor még nem hatalmasodott el a pánik, gondoltuk valamelyik dobozban
bent maradt, valahol leesett, szóltunk és mérsékelt lelkesedéssel de elkezdték
keresgélni. A parafaktor amiatt egy kicsit magasabb volt , hogy a boarding
kártyákat beraktam egy bejáratnál osztogatott kis sárga brossúrába, na abból kb
100 darab volt mindenfelé és ahogy 5-10 perc után se lett meg elkezdtünk azon
aggódni hogy valaki kidobta.
Egyébként most éjjel háromnegyed
négy van, épp Bangkokban várjuk h lassan továbbálljunk, a különféle csúszások
miatt kb. másfél órára sikerült ideérni a szállodába a várt 4-5 helyett,
úgyhogy lefeküdni nincs túl sok értelme…szóval legyetek elnézőek a poszttal
kapcsolatban.
Naszóval nem került elő a pakk és
kezdtünk egyre feszültebbé válni, a biztonsági személyzet több-kevesebb
lelkesedéssel segített (általában minden odakeveredett ember azzal kezdte hogy
’de biztos nincs a zsebemben vagy a táskámban…’ szóval kb 87szer átpakolta
mindenki. De nem volt, az óra meg ketyegett. Addigra már a biztonsági sáv
környékén levő szemeteseket is végignéztük és kezdett körvonalazódni hogy csak
egy dolog történhetett, valaki elvitte. Na itt pánikoltunk be teljesen, mert
belegondolva, ha vki felkapta azt gondolván, hogy az övé az útlevelem és a
boarding kártyám jó eséllyel csak a becsekkolásnál, rossz eséllyel meg már
órákkal később egy másik országban fog leesni neki, hogy nála van. Közben
bemondattuk de őszintén, Ti megnéznétek? ki nézi meg egy ilyen bemondásra?
szerintem 100ból ha 5 ember. Közben kiirták a kaput, Dani bent rohangászott
hátha valahol meglátja, vagy egyáltalán valami történjen mert ez a
tehetetlenség volt a legrosszabb. Közben persze különböző verziókon
gondolkodtunk mit lehetne tenni, de az látszott, hogy mindenképp iszonyú szivás
lesz. Egy ponton visszarohantam a checkinhez hogy kérjek egy másik boarding
passt személyivel, ha esetleg vki leadja az útlevelem de a boardingokat kidobja
akkor legalább el tudjunk menni. Közben összefutottunk egy lánnyal, aki azzal
kezdte hogy miért nem nézetjük meg a kamerákat, minden be van kamerázva, na
mondjuk ezt pl maguktól eszükbe nem jutott felajánlani a biztonságiaknak.
Visszamentünk ezzel, akkor nagy nehezen előkerítettek valakit aki valami másik
szinten ül a monitoroknál és elkezdi átnézni, persze nem derítettek az
égvilágon semmit, az már hogy végignézzék az utánalevő és előttelevő pár utast,
az már nem sikerült. Ez persze jó sokáig tartott, közben már a kapu kinyílt,
szóval végül elindultunk a kapuhoz, hogy az én csomagomat fixen kiszedessük, ne
vigyék el dubaiba és akkor azon agyaltunk, hogy Dani esetleg menjen el és akkor
kitalálunk valamit, 24 órás útlevél meg másik járat de elég reménytelennek tűnt
és nagyon költségesnek tűnt, főleg h az útiterv eleje viszonylag feszes volt,
meg a burmai vízumot már igényeltem azzal az útlevéllel szóval teljesen készen
ott álltunk hogy akkor most megőrülünk inkább…
na és akkor odaértünk a kapuhoz,
persze rutinkérdés nem adott-e le valaki útlevelet – nem. megmutattam a
boarding kártyámat mire közölte a csaj h nahát, ilyen névvel már becsekkolt
valaki. Totális döbbenet (10 perccel kapuzárás előtt), azonnal bement valaki,
de belém már visszatért a remény, muszáj hogy ottlegyen. 2 perc múlva
visszajött a srác, lobogtatta az útlevelem a kezében :)) mondta hogy ilyen
esete még neki se volt hogy valaki így elvitte más útlevelét, a csaj kinyitotta
a táskáját és ott figyelt a két útlevél. Egyrészt iszonyatos szívás volt, sztem
ketten együtt kb 10 évet öregedtünk, másrészt az hogy így oldódik meg az mennyi
az esélye??? az hogy az aki elviszi az útlevelem pont ugyanarra a járatra száll
fel, és az én beszállókártyámat adja oda?? mert ha a sajátját adja ez sosem
derül ki. legalábbis időben nem, az hétszentség.
ami nagyon kemény volt még nála
maradtak a dubai hotel voucherek is meg a többi beszállókártya a szóval
odamentem felszállás előtt, hogy akkor azokat is adja már vissza. persze
iszonyatosan örültem, és emiatt hirtelen nem is tudtam mit mondani, de utána
realizáltam, hogy nem kért bocsánatot. egyáltalán. annyit mondott, hogy hát ő
elvette a dobozból (a pakolós dobozból a biztonságiaknál) mert ott volt. ezen
persze amikor kiment az adrenalin nagyon idegesek lettünk, mármint azért basszus
azért észrevehette volna hogy két útlevél van a táskájában (nem volt egy nagy
táska), hogy más nevére szól a beszállókártya, de ha mindezeket nem is, én
biztos húszszor elmondtam volna h mennyire iszonyúan sajnálom hogy majdnem
tönkrevágtam két ember teljes nyaralását. szóval utólag rekonstruálva vszeg annyi volt, hogy kipakoltam a ruháimat egy
dobozba, a táskákat mellé, a harmadikba pedig csak beraktam az útlevelet meg a
boardingokat, ő meg vszeg elkezdett belepakolni anélkül h észrevette volna (és
hogy én észrevettem volna) és aztán kivette. szóval persze nekem is szemmel
kellett volna tartanom, nem akarom a felelősséget teljesen ráhárítani, de azért
ilyesmi előfordul hogy az ember 10 mpre leveszi a szemét az útleveléről.
ehhez képest a repülőút már
sétagalopp volt, pedig mindketten tartunk a repüléstől.
este 11 körül érkeztünk dubaiba,
ahol az emirates kínál egy olyan szolgáltatást ha több mint 8 órát vársz, hogy
adnak ingyen szállodát, transzfert meg vízumot, ami elég menő, amúgy nem
mentünk volna ki mert 2-3 óra dubajozásért sok lett volna az a plusz 300 dollár
kb. így hogy ingyen volt kellemes volt, felmentünk a bazinagy toronyba, ami
tényleg jó nagy. igazából rám Dubai azt a hatást tette amit vártam, annyira nem
jött be J
nagyon érdekes meg az tényleg fasza milyen változatos fehőkarcolók vannak, de a
felhőkarcolók között nincs semmi. homok meg sugárutak és annyi, szóval élni nem
szívesen élnék ott. Daninak is van erről még néhány gondolata és azt ígérte ha
az elmúlt két éjszaka alváshiányának a felét legalább behozzuk, akkor megírja
őket.
most amúgymár szerencsésen
átértünk Burmába és végre alszunk is remélhetőleg egy rendes 7-8 órát.
